Nem is olyan régen még nem illett a szexualitásról nyilvánosan beszélni.

Ez persze nem azt jelentette, hogy a szex ne lett volna rendszeres téma egymás között – inkább azt, hogy a lényeges kérdéseket ügyesen kikerültük.
Nem volt kitől kérdezni.

Jobb híján az Ifjúsági Magazin szexuálpszichológiai rovatán nevetgéltünk mások történetein, miközben egyik lány sem mondta ki hangosan, hogy egyébként neki is rossz a szex a párjával.

A 80-as, 90-es években a kártyanaptárak fürdőruhás lányai – mint „legális” ingerek – még elegendő impulzust jelentettek ahhoz, hogy sok fiú legalább fantáziájában kompetens férfinak élje meg magát.

Azt hitték, bármire képesek lennének, ha a kezükben tartott Bíró Ica megelevenedne.

Akkor még nem sejtették – és a tapasztaltabb lányok sem mondták el nekik –, hogy a szexualitás mennyi bizonytalanságot, szorongást és „felsülési lehetőséget” rejt.

Szexualitás, pornó és teljesítményszorongás

A 2010-es évekre ezt a hiányt részben az internet pótolta.

Nemcsak a sokat kárhoztatott pornóra gondolok – amely sokak számára a „kemény akciót” tette normává –, hanem a tudományos igényű szexuális tartalmak terjedésére is.

Ma már szinte azt az érzetet kelti a közbeszéd, hogy jó szexuális élet csak megfelelő előtanulmányokkal lehetséges.

Pedig ez nincs így.

Lehet jó szexuális életet élni információk nélkül is – egészséges önbizalommal.

A túl sok információ ugyanúgy bizonytalanságot szül, mint a túl kevés.
Sokaknál ez teljesítményszorongáshoz vagy önbizalomhiányhoz vezet az ágyban.

És sokak számára ma épp olyan nehéz őszintén beszélni a szexualitásról, mint 30 évvel ezelőtt.

Változnak az idők,
de úgy tűnik, a szorongás maradt.

Miért nehéz segítséget kérni szexuális problémákkal?

Ha már felmerült benned, hogy segítséget kérj, valószínűleg nem véletlen.

Mielőtt időpontot kérnél egy szexuálpszichológustól, benned is megjelenhetnek bizonyos kétségek.
Ezek gyakran már önmagukban megnehezítik a bejelentkezést.

Az alábbiakban a klienseimtől összegyűjtött, leggyakrabban felmerülő kérdésekre válaszolok.

Gyakori kérdések szexuálpszichológushoz jelentkezés előtt

1. Nem, nem kell a telefonban vagy e-mailben részletezned a problémádat – hacsak nem szeretnéd. Erre való az első néhány alkalom.
2. Igen, teljesen normális, ha zavarban vagy az első találkozáskor. Én is jobban izgulok ilyenkor.
3. Igen, érthető, ha nehéz szavakat találni. Magyarul amúgy sem könnyű a szexről beszélni – közösen alakítunk ki egy komfortos nyelvet.
4. Nem, undort, ítélkezést vagy kioktatást nem fogsz tapasztalni.
5. Igen, nagy valószínűséggel másoknak is van a tiédhez hasonló problémájuk – nem vagy egyedül.
6. Nem számít, milyen a szexuális identitásod, orientációd vagy nemi önkifejezésed – ugyanolyan kliens vagy, mint bárki más.
7. Igen, fontos a szervi okok kivizsgálása is, mert a tünetek összefügghetnek más egészségügyi problémákkal.
8. Nem, a szexuálpszichológusok sem tudnak mindent a szexről, és nem feltétlenül tapasztaltabbak szexuálisan – ez nem is elvárás.
9. Nem, egyáltalán nem kell levetkőzni vagy bármit megmutatni.
10. Igen, a pszichológusi titoktartás erre is vonatkozik; a jegyzetelés kizárólag szakmai célt szolgál.
11. Nem kell „súlyos” problémád legyen ahhoz, hogy segítséget kérj – már az is elég, ha valami nem komfortos vagy kérdéses számodra.

Ha ezek közül bármelyik kérdés benned is megjelent, már ezzel sem vagy egyedül.
Ha szeretnél róla beszélni, itt találkozhatunk https://halapianita.hu/bejelentkezes-becsben/bejelentkezes-becs