Aki ismeri Bridget Jones, az tisztában van azzal, hogy a szerelmi bánat tökéletes megéléséhez szükségünk van padlón elhelyezett üres borosüvegre, szétszórt könnyes papírzsebkendőkre, és akár több jégkrémes dobozra is, ha éppen nincs olyan ember, aki éjjel-nappal beszélgetne velünk. Ennek bizonyítottan leggyakoribb oka a hűtlenség, amit egyértelműen súlyosbít, ha kiderül, s az ahhoz kapcsolódó kontextus. A variációs lehetőségek száma talán végtelen, de az alábbiakban.

a leggyakrabban előforduló, négy tipikus esetet ismertetem:

1. Megtörténik a hűtlenség és sohasem derül ki
Ilyen bizony van, még akkor is, ha szeretjük azt gondolni, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a szerencsétlen sánta kutyát. Hűtlenség és hazugság kéz a kézben járnak - hogyan is lehetne másként - de a lebukás elkerüléséhez mindenképpen szükséges kreativitás, viszonylag gyors gondolkodás és reagálóképesség, s ahogyan más esetekben, itt is számít a gyakorlat. Ha valakinek fontos a kapcsolat, amelyben él, nem árt, ha kellő alázattal űzi félrelépéseit, nem válik valaki túl elbizakodottá, mert az óvatlansághoz vezet. Ha minden jól megy, s a hűtlenséget elkövető nem válik öregkorában, szenilis dicsekvővé, akkor lehetősége van a párnak, hogy a családi legendárium hosszú évtizedekig követendő példaként hivatkozzon rájuk.

2.A hűtlenség megtörténik és mások segítségével derül ki
Ez a szituáció nem csak egyszerűen a földbe döngöl, hanem kínos is, mert a fájdalom mellé elkerülhetetlenül csatlakozik a szégyen, ami nem csak belülről, hanem kívülről is intenzíven mardos. Arcul csapja az önérzetet, mert ki tudja miért, meg vagyunk győződve arról, hogy ilyen nem fordulhat elő velünk, hiszen a hazugságot rögtön megérezzük, meg egyébként is jól ismerjük a másikat. Nehezen fogadjuk el, hogy hatodik érzékünk is szelektál, sőt gyakran egyáltalán nem is működik. Szerencsére a megcsalónak sem jobb, hiszen ő – ha addig nem is - a ráolvasáskor érti meg, hogy nem rendelkezik az előző fejezetben említett fontos képességekkel, vagy kénytelen belátni, hogy barátai, ismerősei mégsem kedvelik őt annyira.

3. A hűtlenség megtörténik és hanyagság miatt derül ki
Félrelépés esetén túl sok mindenre kell figyelni, valójában komoly logisztikát igényel egy-egy hosszabban tartó második kapcsolat menedzselése. A kutatások szerint mégsem a szállodai számlák, vagy a parfüm a leggyakoribb áruló, hanem a mobiltelefonunk. Túl sok szöveg, túl sok kép, nehéz nem élni a lehetőséggel, hogy újra és újra nyomot hagyjunk titkos életünkről, még akkor is, ha agykérgünk teljes erőből rázza a vészharangot. Azonban vitatható, mennyire bölcs lépés engedni, hogy mozdulatunk megelőzze az értelmet, amikor titkok után kutakodva, nyúlunk a másik telefonhoz. Az „elkaptalak, te disznó” győztes élménye csak rövid ideig tart, a bizonyítási szándékkal elmentett képek, üzenetek végül csak arra lesznek jók, hogy újra és újra átérezzük azt a nyomorult pillanatot, amikor feledve az alapvető személyiségi jogokat, sikerült feloldanunk azt a bizonyos biztonsági kódot.

4. A hűtlenség megtörténik és az elkövető be is vallja.
Ennek valószínűségét fokozza, ha valaki amúgy is ki akar lépni a kapcsolatból, vagy stratégiai okból úgy értékeli, jobb előbb lépnie, mielőtt mások megteszik helyette, vagy a lelkiismereti teher egyedül cipelése meghaladja az erejét. Ennek a helyzetnek egy speciális változata, amikor a megbántott vigasztalja az önvád gyötörte, de legalább őszinte, önmagával mélyen együttérző megcsalót, azonban a düh ilyen elfojtására csak a jól fejlett felettes

Énnel rendelkező emberek képesek, ami mellesleg egyáltalán nem egészséges…de mégis
hogyan tovább?

Bármelyik lehetőséggel is kellett szembenéznünk, nem kerülhetjük el, hogy fájjon, mert ki tudja milyen rossz program ez bennünk, de a szerelem nem múlik el egyszerűen csak attól, hogy csúnyán bánnak velünk, sőt néha még fokozódni látszik. „Ki kellene rúgni”, „legyél büszke” - javasolják a hozzáértők, de hiába, ha ez nálad csak arra elég, hogy az egérre várakozó macska pillantásával bűvöld a néma telefont.

Leghatékonyabbnak az a technika bizonyul – bár elég időigényes - ha nem sietünk a gyógyulással, elfogadjuk és átéljük azt a nagyon is természetes folyamatot, amely szükséges az érzelmi feloldódáshoz és megnyugváshoz. A kezdeti, mondhatni kötelező önbódító stratégiák – végtelen sorozatnézés, nassolás, más, boldog emberek oldalainak nézegetése az önsajnálat fokozásának érdekében – alkalmazása után szükséges az aktív és tudatos erőfeszítés, mert a tehetetlenségben és önsajnálatban való hosszas dagonyázás nem segíti a krízis lezárását. A társas kapcsolatoknak sem tesz jót , mert a kezdeti lelkes támogatás pár hónap után lankadni kezd, s a legegyüttérzőbb barátok is, szégyenkezve bár, de egyértelműen unják „nyavalygásunkat”.

De ez ne zavarjon bennünket, mert ahogyan a testi, úgy a lelket érintő fájdalmaknál is mindenki esetében más a tolerancia küszöb, ami függ a személyiségünktől, aktuális fizikai állapotunktól és az előzetes tapasztalatainktól. Fogadjuk el a saját érzéseinket, s ha azok túl nehezek, hogy egyedül cipeljük, kérjünk segítséget, ahogyan tesszük a testünket érintő traumák esetében is.

A teljes gyógyuláshoz szükséges, annak a megértése, hogy bár nagyon szeretnénk, de nincs örök garancia az érzésekre, s elfogadjuk, hogy a szerelemhez jár a bánat, mint csokihoz az elhízás, az italhoz a másnap, ahogyan szép, ám meggondolatlan „egyéjszakákhoz” a nem kívánt nőgyógyászati vizsgálat.