Néha foglalkoztat a hazatérés gondolata?

Nem úgy, hogy már holnap indulnál. Inkább csak időről időre megjelenik. Egy beszélgetés után, vagy egy ünnep előtt. Vagy amikor megkérdezik:„Meddig maradsz még?” A külföldre költözés legtöbbször nem hirtelen történt. Volt mögötte remény, elszántság, menekülés, vagy egyszerűen csak az érzés, hogy otthon nem lehet tovább.

Sokan gondolkodnak hasonlóan: kevés a fizetés, nagyok az elvárások, nincsen jövőkép.
És ha másoknak sikerült, akkor talán nekem is fog. De mit is jelent valójában az, hogy sikerül?

A külföldön élés presztízse

Mindannyian ismerünk olyanokat, akik külföldre mentek, és „megcsinálták a szerencséjüket”.
Gyakran hallani szülőktől fájdalommal teli, mégis büszke hangon: „Igaz, nem látom a gyerekeket, de megcsinálták. Legalább nekik jobb lesz, mint nekünk.”

Ez a mondat magában hordozza azt a reményt, hogy külföldön  majd minden könnyebb lesz.
És sokszor azt a – gyakran kimondatlan – üzenetet is, hogy aki idegen földön boldogul, az értékesebb, mint aki maradt. Ez a külső elismerés idővel belső mércévé válhat, s akik már kint élnek egy ideje felülértékelik önmagukat azokhoz képest, akik még csak most ácsorognak a határ  szélén.

Az önértékelés csapdája

Természetes, hogy viszonyítunk. Magunkat a vágyott énképhez, másokhoz, s  a lehetőségeinket a többiekéhez, különösen azokhoz, akiket közelebbről ismerünk.

Azt, aki magasabb anyagi színvonalon él, nagyobb a mozgástere gyakran sikeresebbnek, bátrabbnak látjuk. Ez akár motiváló is lehet. De nem ritka az sem, hogy ez a felfelé történő összehasonlítás irigységet, szorongást szül, és olyan célokat kezdünk hajszolni, amelyekre valójában nem is vágytunk.

 Ilyenkor érdemes megállni, és feltenni a kérdést: Mit szeretnék én valójában? Több pénzt? Nagyobb biztonságot? Vagy inkább azt, hogy rendben legyek magammal?

Jólét és jóllét nem ugyanaz

Sokan gondolják, hogy a boldogság elsősorban anyagi kérdés. És valóban a jólét nagyon fontos, de viszonylagos. S gyakran külső megerősítéseken alapul: hírnév, pénz, szépség, stb.
A pszichológiai jóllét azonban függ egyrészt a kötődéseinktől, mert a külföldi élet gyakran kapcsolati átrendeződést is hoz.

  👉 erről itt olvashatsz részletesebben: https://halapianita.hu/blog/35-miert-romolhatnak-el-a-parkapcsolatok-kulfoldre-koltozes-utan

Másrészt fontos, hogy mennyire tudjuk megélni a jelenünket, van-e részünk szabadságban, s tapasztaljuk-e néha-néha a flow-t. Ha nem, akkor bárhol lehetünk.Ez szorosan összefügg az önértékeléssel-és ez az a pont, ahol a külföldi élet előnyei és terhei összeérnek.

Menni vagy maradni?

A hazatérést gondolatát nem csupán gyakorlati szempontok befolyásolják. Legalább olyan fontos, hogy ez a döntés mit árul el rólam. Mit fognak gondolni mások? Bukás, vagy éppen ellenkezőleg: rugalmasság, józanság? A kérdés ilyenkor gyakran nem az, hogy hol vagyok otthon, hanem az, hogy hol érzem magam értékesnek. Gyakran hallom klienseimtől, hogy hazalátogatáskor jólesik mesélni arról, milyen menő az életük külföldön.

 Egy 24 éve srác így fogalmazott: „végre van pénzem meghívni másokat egy sörre, nem érzem magam annak a csóró valakinek, mint aki pár éve voltam.” S ezekért a pillanatokért megéri  – még akkor is, ha a mindennapokban marad a bizonytalanság”.

A szorongás nem iránytű

Nem csak két lehetőség létezik: az, ami most van, vagy az, amit otthon hagytál.
Érdemesebb inkább azt megvizsgálni: bejött-e az, amiért elindultál? Nem mások szemében, hanem a saját életedben. És erre a kérdésre nem kell azonnal válaszolni…elég, ha csak elgondolkodsz.

Ha szeretnél erről kísérésben gondolkodni,
pszichológusként magyar nyelven dolgozom Bécsben élő kliensekkel is. Itt megtalálsz:👉 https://halapianita.hu/bejelentkezes-becsben/bejelentkezes-becs